Csillaghullta, Szélelfújta
Történelem, hagyomány, varázslat
illusztrált, kalandos könyv a 8-11 éves korosztálynakés minden Mesekalandozónak...
Csillaghullta, Szélelfújta
A kötetet Munkácsi Réka illusztrációi teszik teljessé!
Az ősi kincs nyomában...
Ez a történet a régmúlt időkben játszódik.Ha képes lennél az időben utazni, akkor majdnem kétezer
évet kellene visszalépkedned, hogy eljuss oda.Vannak, akik szerint mindez soha nem történt meg.(Lássuk be, hogy nekik elég szegényes a fantáziájuk.)Ám vannak, akik tudják az igazat Csillaghulltáról,
Szélelfújtáról és a titokzatos kincsről.Őrzik és továbbadják a legendát, azoknak, akik
végigolvassák ezt a könyvet.
NEKED.
Megtudsz mindent, ami régen történt. Úgy, ahogy történt.De csak akkor, ha Messiával és Kabával tartasz.Egy csodálatos földön, melyet ma Magyarországnak hívnak.Akkoriban azonban...
Indulj Te is az ősi kincs nyomába!
Ismerd meg a titkot!
208 oldalas, puhatáblás, illusztrált könyv
A kötet itt rendelhető:
Részlet a könyvből:
A megjelenő lény emlékeztetett a Lápi Tündérasszony
udvarmesterére. Termetre akkora volt, mint a vízi emberke, de testesebb,
zömökebb és erőteljesebb. Levélmintákkal díszített zöld zekét, hosszú nadrágot
és barna bocskort viselt. Zöld volt az oldalra konyuló, manószerű sapkája is. A
sapka alól kilógó földbarna haját fekete gyöngyökkel fogta össze, csakúgy, mint
az öve alá érő szakállát. A legnagyobb különbséget közte és a vízi emberke
között mégis az ábrázata jelentette. Mert míg a Lápi Tündérasszony udvarmesterének
tekintetében segítő szándékot is lehetett látni a gunyorosság mellett, ennek az
alaknak aztán semmiféle segítő szándék nem volt a pillantásában. Sőt! Sokkal
inkább a megvetés, a harag, és az ártani akarás eltéveszthetetlen légköre vette
körül!
- Szóval nem tetszem nektek?! - kérdezte éles hangon, és
csípőre tette a kezét.
- Azt hiszem, hogy szaladhatnátok - súgta ekkor Trax, s bár
igyekezett nagyon halk lenni, a varangyból lett alak meghallotta.
- Szaladni?! Ugye nem gondolod, hogy hagyjuk?! - nevetett
fel.
S mintha csak erre vártak volna, a többi ál-varangy is
megrázta magát, és mind átalakultak. Aztán szorosan körbevették a három
jövevényt!
- A rémek... - értette meg Kaba.
- Hívj csak minket lidérceknek, emberkölyök! - kuncogott
hidegen a vezetőjük.
- Hallottam már rólatok. - Kaba igyekezett szóval tartani a
lidérceket, de közben sebesen járt az agya, hogy mit is tehetnének.
- Ó, hallottál rólunk! - ingatta gúnyosan a fejét a vezető. -
Meglátod hamar, micsoda különbség van aközött, hogy hallasz rólunk, meg hogy
találkozol velünk!
- Mit akartok? - kérdezte éles hangon Messia, és hátrarázta a
haját.
- Hogy mit akarunk? - A lidérc újra elnevette magát, s
ezúttal vele nevettek a többiek is. - Hát játszani! Szórakozni! Olyan rég volt
erre módunk!
- Játszani? - Messia nyelt egyet.
- De csakis a mi játékunkat! Rémíteni, megtépni, karmolni és
harapni. Rúgni és ütni. Csomagokat és köpenyeket szabdalni. Kergetni, üldözni,
gáncsolni. Meglátod mindjárt, mennyire élvezzük az ilyesmit!
Lassú léptekkel elindult feléjük, mire a többi lidérc is
megmozdult. Még szorosabbra vonták a kört a két gyerek körül. Trax
összedörzsölte a tenyereit.
- Ezek még nem találkoztak egy igazi római házi szellemmel -
suttogta. - De most majd kapnak egy kis kóstolót!
- Az nem lesz elég - súgta vissza Messia. - Túl sokan vannak!
- A fél faluhoz is elegen lennének - mormogott Kaba, mert
legalább harmincat számolt össze.
- Mit csináljunk? - Messia Kaba hátának vetette a hátát. -
Kaba, biztos tudsz valamit, amit tenni lehet ellenük!
- Csupa olyasmit, amit ők tesznek! - hangzott a fiú válasza.
- Úgy érted, hogy ütni, rúgni, tépni és karmolni? - Messia
vett egy nagy levegőt. - Azt tudok, ha kell! Kéne egy jó kis suhogós vessző!
Olyan, amivel mifelénk az engedetlen gyereket teszik helyre.- Épp eleget találsz a lábad körül. - Kaba lehajolt egy
vékonyabb, még ruganyos faágért, melyet az éjszakai vihar tört le. - Támadjunk,
mert nem akarom itt tölteni a napot!
Messia sem kérette magát. Ő is felkapott egy
suhogós vesszőt, és épp akkor lendültek támadásba, amikor a lidércek is nekikezdtek
volna a játékuknak. Micsoda haddelhadd lett a halmok közötti ösvényen! A
rémlidércek mindennel megpróbálkoztak, amihez értettek: ütöttek, rúgtak,
gáncsoltak, téptek és haraptak. No, meg riogattak, visítoztak. A kiszemelt
áldozatoknak azonban eszük ágában sem volt menekülőre fogni! Derekasan suhogott
a két hajlékony, csípős vessző, s mert a természet adta fegyverrel harcoltak a
természet lényei ellen, a rémlidércek ugyancsak megéreztek minden egyes ütést
és suhintást. S bizony, kaptak belőle rendesen!